Viselkedési sítlus, vagy értékek és kompetenciák
Régen jártam erre, ami azt illeti. Először is boldog új évet!
Ma úgy gondoltam, hogy arról írnék néhány gondolatot, hogy szerintem, és a világ szerint mi számít inkább a kiválasztásnál egy adott pozícióra: az adott ember, jelentkező személyisége, vagy a kompetenciái?
Szerintem az lenne a fer, ha a képességei, a kompetenciái számítanának. Felelhetitek kórusban, hogy igen, csak ez számít. A keserű tapasztalatom az, hogy nem, sajnos nagyon nem. A mai világban sokkal inkább az számít, hogy ki hogyan viselkedik, hogyan tudja eladni magát az adott pillanatban.
Kétszer is volt szerencsém megtapasztalni, hogy én a nem kívánatos emberek közé tartozom, mert nem viselkedem az elvártnak megfelelően. Arra pedig már nem voltak kíváncsiak, hogy mik is a képességeim valójában.
A viselkedés mérésére még tesztjük is van. A neve Predictive Index. Hát, nem vagyok jó véleménnyel róla. Utánajártam a dolognak, és kiderült, hogy két probléma is van ezzel a teszttel. Erre a figyelmemet egy általam jónak tartott blog egyik szerkesztője, Tóth Róbert hívta fel.
Legnagyobb gondom tehát ezzel a teszttel, ahogy arra már fentebb utaltam, hogy kizárólag a viselkedési stílust igyekszik bemérni. Arra keresi a választ, hogy a jelentkező, az adott munkahelyen hogyan fog viselkedni. A gond ezzel csak az, hogy a jelentkező nem ismeri az a környzetet ahol meg kellene felenie. Nem tudja milyen viszonyok alakulnak ki.
A viselkedési stíluson túl nincs szó kompetenciákról, sem értékekről, és képességekről.
Maga a teszt egy két oldalas tuljadonságlista, ha úgy tetszik. Két oldalon, oldalanként 86 melléknév van felsorolva, jelzők, melyekkel az emberek jellemezni szokták magukat. A két oldalon ugyanazok a jelzők szerepelnek, azzal a különbséggel, hogy az egyik esetben azt kell bejelölni, hogy szerintem milyen viselkedést várnak el tőlem az emberek, a másik oldalon azt, hogy én ehhez képest hogyan vislekedem.
Ugye eleve van, az, hogy az ember, én is, és szerintem mindenki, igyekszik egy kedvező képet mutatni magáról, igyekszik megfelelni. A probléma csak az, hogy ebben az esetben nem tudni, hogy minek kellene megfelelni. Az a környezetet nem ismerjük, ahol, és aminek meg kell felelnünk.
Így nagyon nehéz. Ezért valamit beikszelünk, és a végén várunk a csodára. Ez nem úgy hangzik mint a lottó? Ott is bekiszelünk öt számot, és várjuk, hogy kihúzzák őket, és mi nyerjünk. Úgy érzem itt is hasonló a helyzet. Olyan ideálnak kell megfelelnünk, amit nem ismerünk, így azt sem tudjuk felmérni, hogy egyáltalán érdemes-e. Mivel minden embernek más a személyisége, és mert mindenki másképp viselkedik adott szituációban, nehéz eltalálni, hogy mit kellene jelölni. Sőt lehetetlen. Ezért marad az őszinteség. De hogy kellünk-e, azt ki tudja? Talán ennek is 1 a 43 millióhoz az esélye, mint annak, hogy megnyerem a lottó ötöst.
Arról nem is beszélve, hogy a viselkedés változik, és ugyanaz az ember hasonló szituációkban egészen másképp viselkedhet élete egyes szakaszaiban. A viselkedés nem statikus, van jellemfejlődés! :D A tapasztalat, a tanulmányok, az önismeret sokat számít. Az, meg, hogy ki hogy tölt ki egy tesztet, az is változik. A teszt eredménye az adott állapotot tükrözi, azt, hogy akkor és ott éppen milyen hangulatban van az illető aki kitölti.
Szeretném azért hinni, hogy vannak olyan cégek, akik nem erre a módszerre építenek, és igyekeznek szakértő módon végezni a kiválasztást.
