Versenyképesség, avagy mi kell ahhoz, hogy tuti befutók legyünk?
Sokszor olvastam már álláshirdetésekben, hogy a jelentkezés feltétele B kategóriás jogosítvány. Mivel nekem nincs jogosítványom, elgondolkoztam azon, hogy esélyes vagyok-e akkor az adott állásra, vagy sem, és egyáltalán mitől leszünk mi, pályázók versenyképesek?
Korábban már kifejtettem az álláspontomat arról, hogy a nyelvtudás a fontosabb, vagy a tapasztalat, (ezt itt olvashatjátok: hr-es-pszichologia.webnode.hu/news/a-tapasztalat-tenyleg-mindent-visz-/ most ebből a szemszögből közelítem meg a témát. Azaz jogsi, vagy nem jogsi, ez itt a kérdés. :D
A válasz most is attól függ. Hiszen lehet olyan munka, pl. gyógyszerügynök (és bocs a sztereotípiáért, de nem jutott más az eszembe), ahol ez tényleg releváns, hiszen a munka elvégzéséhez járni kell a környéket, és személyesen kell megszólítani az embereket.
Viszont ha azt látom a hirdetésben, hogy kifejezetten irodai, ülőmunkáról van szó, ahol a szervezési feladatok kimerülnek abban, hogy telefonálni kell, és az ügyfelek szokásos elérési módja az internet, akkor kérdem én, miért kell jogsi? Sajnos a legjobb válaszom erre az, hogy az is egy szűrési feltétel. Mert tekintsetek pesszimistának, de amikor a fizetésekre is alig van pénz, akkor nem fogom azt hinni, hogy azért kell az egyes pozíciókhoz a jogosítvány, mert a sikeres jelölt kap egy céges autót. Pláne, ha nem vezetői pozícióról van szó. (persze tisztelet a kivételeknek)
Hogy folytassam a sort ennél szerintem csak az a rosszabb, amikor azt látom a hirdetésben, hogy nem csak, hogy jogosítvány kell a pozíció betöltéséhez, hanem még saját autó is. (Pláne, ha pályakezdő pozícióról van szó.)
Sokat lehetne még panaszkodni, de talán még van néhány cég, ami ad annyira magára, hogy a hirdetéseikben releváns, és reális feltételeket ad meg, és nem keresi a lila mókust.
A jogsi kérdést félretéve én még mindig azt mondom, hogy a nyelvtudás, és a megfelelő szakmai ismeretek sokkal többet kell, kellene, hogy számítsanak. Mert mi van, ha beszélek kínaiul, vagy arabul, de nem tudok vezetni?
A viccet félretéve, a versenyképesség egyébként azon is múlik, hogy kinek milyen a hozzáállása az egyes munkához, milyen a motivációja, milyen a személyisége stb.. Ezek pedig azok a tényezők, amiket a cégek bár nagyon szeretnének, mégsem tudnak mérni. Próbálják, és vannak olyan eszközök, amikkel egy hozzávetőleges képet lehet kapni az egyénről, de a sikeres beilleszkedés nagyon sok dologtól függ. Az adott szervezeti kultúra hatását az egyénre, és az egyén hatását a kultúrára nem lehet előre megjósolni. Ez bizony csak a terepen derül ki.
Éppen ezért, egy-egy új munkatárs megtalálásakor, jó esetben, sok kompromisszumot kell kötni. És mi van akkor, ha elénk kerül egy jelölt, aki beszéli azt a nyelvet, vagy nyelveket, amiket kell, méghozzá ideális szinten, szakmailag is rendben van, de nem tud vezetni? Akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy kell-e a lila mókust tovább üldözni, vagy jó lesz az a jelölt, aki itt van, és pillanatnyilag tök megfelel. (És nem is a sarki bárban ül.)
