Stresszoldás felsőfokon: a tánc
Rendhagyó írás következik, mert ma úgy gondoltam kevésbé leszek szakmai, és elmondom, hogy számomra mi a legjobb stresszoldás.
Ahogy korábban már írtam róla, az álláskeresés bizony nem egy stresszmentes folyamat. Amíg tart, sokszor lehetünk fenn is, lenn is. Az, hogy a hullámzó hangulatunkat hogyan kezeljük, nagyban függ attól, hogy mit csinálunk a ránk szakadt rengeteg szabadidőben. Ugyanis ha elismerjük, ha nem, az álláskeresés bizony rengeteg szabadidővel jár, amivel tudni kell kezdeni valamit.
Ki kertészkedik, ki megtanul egy új nyelvet, én többnyire táncolok. Most már lassan 4 és fél éve az életem része a tánc, a salsa, ami nélkül nem tudom hogy viselném az álláskeresést. (vagy bármilyen más stresszes helyzetet)
Amikor táncolok, olyankor sikerül egy kis időre minden gondomat félretennem, olyankor nem vagyok sem álláskereső, sem pszichológus. Ha táncolok, csak én vagyok, a zene, a ritmus, és a táncpartnerem. Ilyenkor az idő is mintha simábban, gyorsabban, de ugyanakkor lassabban is folyna. Ha táncolok, csak visz a sodrás, és én hagynom. Igazi flow élmény.
Ha táncolok, akkor nem számít, hogy fáj a lábam, hogy szorít a cipő, vagy netán telihold van… A tánc kikapcsol, feltölt, és másfél óra után garantált a vigyor az arcomon.
Tánc közben sokat tanultam önmagamról is, szóval a tánc egyfajta önismeret is. Önismeret, mert tudni kell bízni magadban, tudni kell bízni a másikban, hagyni, hogy ő vezessen. Önismeret, mert tánc közben kiderül, hogy mennyire tudod uralni a mozdulataidat, és az is, hogy mennyire tudod elengedni magad. Tartás kell hozzá és lazaság, ösztönök és tudatosság.
A táncban, a tánc által találtam meg azt a helyet és időt, ahol önmagam lehetek. Ahol nincs stressz, és a gondok is az ajtón kívül maradnak egy időre. A tánc energiája, lendülete pedig segít továbbcsinálni, segít kitartani, és elhinni, hogy lesz még jobb is, sokkal jobb.
