Reflexió: egy cikk margójára
Ma egy kicsit kénytelen vagyok szarkasztikus, vagyis inkább kritikus lenni. Olvastam ugyanis egy cikket itt: https://www.profession.hu/cikk/5280 és mit mondjak, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek. Mivel jobb a dolgok pozitív oldalát nézni, inkább a nevetést választottam.
Igen ám, de nem tudtam azért elmenni a dolog mellett szó nélkül. :D Ezért a mai bejegyzés.
Az említett cikk egy amerikai toborzási szakértő által írt cikk fordítása, és hét tippet sorol fel, hét módszert, aminek az alkalmazásával kitűnhettek a tömegből. Vagyis a cikk azt ígéri, hogy ha ezeket alkalmazzátok, akkor felfigyelnek rátok a munkaadók. (Az eredeti cikket itt találjátok: https://www.entrepreneur.com/article/243761)
És hogy mi a problémám? Az, hogy ezek a tippek lehet Amerikában működnek, de valljuk be, magyar viszonyok között nem állják meg a helyüket. Ezért nem is értem, hogy a magyar állásportál miért közölte úgy, ahogy. Érdekességnek, napi csemegének, vagy napi poénnak szerintem elmegy, de semmi esetre sem érdemes komolyan venni.
Na, de sosem szoktam a levegőbe beszélni, és minden alap nélkül kritikát megfogalmazni, ezért nézzük meg pontról pontra, mi is az én gondom:
1. Készítsünk saját virtuális önéletrajzot! Legyen saját domain címmel rendelkező szakmai blogunk, honlapuk. Hiszen manapság a Word formátumú hagyományosabb önéletrajz már a múlté. → Én ebben nem vagyok olyan biztos. Igen, nem rossz, ha valakinek van saját honlapja, szakmai blogja, hiszen nekem is van. De nem biztos, hogy minden foglalkozás esetében releváns, nem biztos, hogy minden ember elég kreatív, vagy képzett informatikai szempontból, hogy létrehozzon egy saját honlapot. A saját domainről meg az a véleményem, hogy sajnos annak a megfizetése nem biztos, hogy belefér egy álláskereső költségvetésébe. Szép dolog, ha igen, annál jobb, de lehet blogot, honlapot szerkeszteni ingyen is. A hagyományos formátumú önéletrajz pedig azért lehet praktikusabb, mert a HR-es számára és az egyes toborzást segítő szoftverek számra is könnyebben kezelhetőek.
2.Készítsünk új profilképet! Legyen új, színeiben, beállításaiban másképp, a megszokottól megkomponált képünk. Legyen a háttér pl. egy város, vagy egy erdő. →Jó ha a képet, amit az önéletrajzunkba teszünk időnként frissítjük, mert nem igazán jó, ha egy tíz éve készült képet használunk, ahol még rövid volt a hajunk és vörös, most meg hosszú és szőke. Tehát érdemes naprakésznek lenni, de ne vigyük túlzásba. A fenti tanács megfogadását azért sem ajánlom, mert akadhat, aki merészebben gondolkodik, és betesz egy fürdőruhás, netán családi fotót az önéletrajzába. Ezek a képek nem ide valók. Esetleg a Facebookra, de semmi esetre sem a pályázati anyagunkba. Ha egyáltalán kérnek fotót, (mert vannak olyan országok pl. Anglia, ahol kizáró ok a fotó) akkor valami visszafogott, nem kivehető háttér előtt készült fotót javaslok.
3.Saját név egy logóban! Készítsünk személyes márkát, logó, honlap, névjegykártya, egyéni aláírás formájában. →Hogy mi ezzel a gondom? Az, hogy magyarországi keretek között még nagyon a cégeknél sem annyira divat a saját márka építése, vagy ahogy a szakszó mondja a branding, nemhogy az egyének esetében. Nincs meg az a kultúra, és hozzáállás még sem az emberek, sem a cégek részéről, hogy ez működhessen. Hiába, nem vagyunk még jók önmagunk fényezésében. (És a fényezést most a jó értelemben tessék venni.)
4.Tegyük portfóliónkat egy pendrive-ra! Az interjú után adjuk oda a felvételiztetőnek a nyomtatott és online formában is az önéletrajzunkat, referencia munkáink dokumentumait, motivációs levelünket, azaz a portfóliónkat. Mindehhez rendeljünk gravírozott pendrive-okat, amiken szerepel a nevünk, és amik tartalmazzák anyagainkat. →Bevallom ez a pont a kedvencem. Már az első három is erős, na de ez… :D Úgy tudom az álláskeresők nagy százaléka interneten keresgél, és email-en keresztül pályázik. Így eleve meg van a cégeknek az anyaga online. Nincs szükség külön odaadni, és valljuk be, egy gravírozott pendrive túlzásnak tűnik. Nem hiszem, hogy egy álláskeresőnek pont erre van pénze és lehetősége.
5.Készítsünk személyes levélpapírt! Online pályázat esetén is érdemes fejléces „levélpapírra” írni a köszönőlevelünket. →Először is, szerintem ma Magyarországon nem nagyon szokás köszönőlevelet írni az állásinterjú után. Én úgy érzem, hogy nem a kultúránk része. Nem hiszem, hogy elvárják, és nem is gondolom, hogy lenne értelme. Az meg, hogy mindezt fejléces papírra írjuk, hát… megint csak túlzásnak érzem. De akinek tetszik az ötlet, ne tartsa vissza magát!
És itt még jönne két pont, de ezekkel nincs problémám. Az, hogy válaszoljunk gyorsan a HR-esnek, és legyünk lényegre törőek, ez rendben van. A furcsa inkább az, hogy ez nem mindenkinek és mindenkor evidens. Mert, hogy nem az lenne a normális, hogy lehetőleg gyorsan, és röviden, sallang nélkül válaszolnánk? A mai okostelefonokkal tarkított és felgyorsult, és ha lehetek személyes, akkor az Y és a Z generáció világában ez már-már természetes, nem?
