Pár gondolat a motivációról
Bár uborkaszezon van, erőteljesen, és mindenki épp a szabadságát tölti valahol, de ma úgy döntöttem, hogy írnék pár sort a motivációról. Igaz sokszor kerülgettem a témát, de valahogy úgy igazán sosem írtam róla.
Ugye azt mindenki tudja, hogy a motiváció fontos, hiszen ez a mi mozgatórugónk, ez az, ami hajt minket a célunk felé. Mindenki erre kíváncsi, mindenki ezt akarja befolyásolni, és még álláskeresésünkkor is pontosan számot kell adnunk a motivációs levelünkben arról, hogy miért is pályáztuk meg az adott pozíciót.
Na de kezdjük az elején. Maga a szó, motiváció a latin movere igéből ered, mely mozgást, mozgatást jelent. „A motiváció a pszichológia egyik fontos kérdése, azt vizsgálja, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis
„A motiváció jelentőségét az emberi életben, a sportban, az üzleti világban – általában a cél-orientált szerzetekben- alig lehet túlbecsülni.” Minden munkában szükség van tudásra, szakértelemre, de mindez motiváció nélkül mit sem ér. „A motivációban rejlő energia nélkül a tudás, a képesség, a személyiség kedvező vonásai nem képesek biztosítani a sikert.”
„A motiváció lényege a választás: Választás arra vonatkozóan, hogy milyen cél érdekében vagyok hajlandó erőfeszítéseket tenni. Választás azzal kapcsolatban, hogy milyen szintű legyen ez az erőfeszítés, és választás arról, hogy meddig tartok ki, a választott szintű erőfeszítés mellett.” (Klein Balázs, Klein Sándor: A szervezet lelke Edge 2000 kiadó, Budapest 2012)
A motivációról számos elmélet született már, melyeket a végtelenségig lehetne sorolni, én azonban most csak arról a megközelítésről szeretnék írni, mely szerint létezik belső és külső motiváció.
A belső motiváció (vagy intrinzik motiváció) sarkall minket arra, hogy megtegyünk dolgokat, azért mert meg akarjuk tenni. Nincs egyéb oka a cselekvésnek, csak az akaratunk, sem nem állunk kényszer alatt, sem nem kapunk jutalmat érte.
A külső, vagy más néven extrinzik motiváció a következőképpen működik: az embereket ez a fajta motiváció arra sarkallja, hogy megtegyenek dolgokat egy külső jutalomért, vagy a büntetés elkerülése végett. Ha nem állna fenn a külső tényező, akkor soha nem is jutna eszünkben az elvárt módon cselekedni.
Ha megnézzük a két esetet, ki mit gondol? Melyik a hatásosabb? Mikor fog valaki minden nap jobban és jobban teljesíteni? Gondolom, nem kell sokat elmélkedni a válaszon.
Akkor fog egy személy jobban és jobban teljesíteni egy adott feladat elvégzésekor, vagy a munkájában, ha belsőleg motivált.
Ilyenkor azért csináljuk a dolgokat, mert élvezzünk, mert tetszik, és talán kihívást is jelent.
A belső vagy intrinzik motiváció azonban törékeny dolog. Számos kísérlet bizonyítja, hogy ha az adott cselekedetet, munkavégzést, ha úgy tetszik, elkezdjük jutalmazni, (túl nagy mértékben jutalmazni, pl. túl nagy fizetést adni) pedig addig az egyén önmagáért csinálta, vagy részben önmagáért, akkor a belső motiváció eltűnik, külsővé válik. Ahhoz pedig, hogy a személy folytassa a munkavégzést, és ismét jobbra is jobbra törekedjen, ahhoz már valamilyen külső motivátor kell. Jutalom vagy büntetés. És általában egyre nagyobb mértékű.
Mindeddig az egyén szempontjából néztem a motiváció fogalmát, de mi a helyzet egy munkahelyen, ahol nem egy ember dolgozik, és előfordul, hogy egy-egy munkafolyamat elvégezéséért egy egész team a felelős.
Tehát mi a helyzet a munkahelyi motivációval?
Had idézzek pár gondolatot egy angol cikkből. (Akit érdekel az eredeti, itt megtalálja: https://www.linkedin.com/today/post/article/20140625234722-12357314-you-can-t-motivate-anyone?trk=tod-home-art-list-large_0)
A menedzserek, tisztelet a kivételnek, gyakran túl általánosan gondolkodnak. Gyakran hallhatunk ilyen, és ehhez hasonló mondatokat tőlük: Ez egy nagyon motivált csapat!
Csapatban és nem egyénekben gondolkodnak, és azon törik a fejüket, hogy mivel lehetne a csapatot motiválni. Közben pedig megfeledkeznek arról, hogy a csapatot nagyon is különböző emberek alkothatják. Például az egyik alkalmazott nagyon érzékeny szociálisan, míg a másik szeret új dolgokat kitalálni, nagyon innovatív személyiség. A feladatok elvégzésére mindketten motiváltak lehetnek, de nagyon különböző módon.
Éppen ezért, hogy a legjobbat hozzuk ki a dologból, érdemes mindkettőnek a képességeihez legjobban illeszkedő feladatot adni. Az innovatív személy egy szociális érzékenységet megkövetelő helyzetben nagyon kellemetlenül érezheti magát.
Ezért a legjobb eredmény akkor érhető el, ha megfelelő ember kerül a megfelelő helyre. Ez pedig már a kiválasztásnál is fontos. Utána pedig a jó vezető az, aki képes felismerni, hogy az alkalmazottait mi motiválja, és mit tehet azért, hogy elérje nálunk azt, hogy jól, sőt száz százalék feletti teljesítménnyel végezzék a munkájukat. Így elérhető, hogy belsőleg legyenek motiváltak, mert ahogy az mindenki nagyon jól tudja, a pénz nem minden.
