Out of the box stílusú gondolkodás
Kelkó Tamás tegnapi blog bejegyzése gondolkodtatott el. A sztereotípiákról és az értékesítőkről szól az írása. Akit érdekel, itt találja: https://www.kelko.hu/egy-sulyos-teveszme-az-ertekesitokrol/
Én azonban most hagynám az értékesítőket, és maradnék a sztereotípiáknál így általában. Először is leszögezném, hogy a sztereotípia önmagában nem negatív fogalom, hétköznapi felfogásával ellentétben. :D
A sztereotípiák egyszerűen segítenek bennünket a mindennapi életben, megkönnyítik az észlelést, és elősegítik a gyors adatfeldolgozást. Nem mások, mint sémák, melyek segítségével könnyebben igazodunk el a minket körülvevő világban.
Mondok egy példát! Ha azt mondom boszorkány, szerintem mindenkinek egy középkorú nő jut eszébe, aki fekete ruhát visel, seprűn lovagol, és egy kissé rosszindulatú. Ismeri a gyógynövényeket, netán tud varázsolni is. És lehet, hogy vasorra van. :D Aki nem ilyen embert képzelt el, annak piros pont jár a kreativitásért! :D
Visszatérve a komolyabb vonalra, a sztereotípiák azért jöttek létre, hogy viszonylag nagy mennyiségű információt könnyen, és gyorsan, lehetőleg minimális energiaráfordítással tudjunk feldolgozni. Segítenek minket, de könnyen problémát is okozhatnak. Hogy miért?
Ezért: „A sztereotípiák természetesen nemcsak információ feldolgozására és elraktározására vannak hatással, hanem értelemszerűen az így előhívott - valóságtól eltérő - adatok felhasználásával befolyásolják társas viselkedésünket. A sztereotípiák fennmaradását elősegíti annak önbeteljesítő hatása, amikor viselkedésünket az így rögzített séma elvárásaihoz igazítjuk. Egyben elvárunk és tudni vélünk az egyénnél esetleg nem létező viselkedés mintákat is. A rögzült elvárások aztán előítélethez vezethetnek, amelyek akkor válnak problémássá, ha az új - a sztereotípiának ellentmondó - információk nem módosítják az elraktározott hibás besorolást.” (forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sztereotípia)
Tehát a sztereotípiák nem csak előítéletté válhatnak, hanem akár önbeteljesítő jóslattá is! Ha az előítéleteinknek megfelelően viselkedünk, a környezetünk, a legtöbb esetben nem tehet mást, a mi előítéleteinknek megfelelően fog reagálni.
Ez pedig elindít egy olyan ördög kört, amiből igen nehéz kilépni. Főleg álláskereséskor, főleg pályamódosítás esetén. Nehéz kilépni a sémákból.
Nehéz elhinni, hogy egy pszichológus nem csak klinikusi magánrendelést folytathat. Nehéz elhinni, hogy egy tanárnő, sok éves osztályfőnöki tapasztalattal, idővel sikeres csoportvezető lehet.
Agyunk úgy működik, hogy ha meghalljuk egy foglalkozás nevét, megnevezését, akkor máris működnek a jó öreg sémák, amik ebben az esetben tévútra vihetnek. Egyszerűen azért, mert ez a könnyebb, ez a gyorsabb út, mert ez igényel minimális energia befektetést.
Így viszont nem látjuk a lényeget. Mégpedig azt, hogy nem foglakozásokat kell felvenni egy-egy munkakörbe, hanem embereket! Az embereknek pedig egyénenként igencsak eltérő kompetencia-készletük van, ha úgy tetszik. Tanárnő és tanárnő között, pszichológus és pszichológus között a különbség ég és föld. És hogy ki, mitől lesz motivált a munkahelyén? Mindenki valami mástól. Ezért fontos a személyiség is. Hiszen a személyiség és az egyedi kompetencia készlet adja azt a sajátos és kétszer ugyanolyan formában nem is létező egyveleget, amit egyénnek, egyéniségnek is hívhatunk, de legfőképp embernek.
Szóval véleményem szerint illene végre emberekben, személyekben gondolkodni a kiválasztáskor, esetleg kilépni a megszokott kis komfortzónából, és valami újat, valami mást kipróbálni. Gondolkodjunk out of the box módra! Tudom, félelmetes, de ha egyszer megtesszük, az nagyon jó érzés! Ha pedig megtettük, akkor a valódi értékek is felismerhetőek lesznek. Így lehet egy tanárnőből akár csoportvezető, pszichológusból pedig HR asszisztens. :D
