Önismeretre fel! Első rész: a klasszikusok
Sok helyen, sok portálon lehet olvasni a neten, hogy sok álláskereső kudarca mögött az önismeret hiánya áll. Azért vallanak kudarcot, mert nincsenek tisztában a képességeikkel, készségeikkel, nem tudják mik az értékeik. Ezért gondoltam arra, hogy egy kicsit foglalkozom az önismerettel, és azzal, hogy hogyan is lehet szert tenni rá.
A téma nagyon szerteágazó, és nagyon népszerű, rengeteg információt találhatunk róla neten. Mivel sokféle lehetőség van az önismeret megszerzésére és a téma kimeríthetetlen, két részletben szeretnék foglalkozni vele, mert egyetlen blog bejegyzésnek ez egyszerűen túl sok. J
Első körben a klasszikusabb, a klinikai pszichológia területéről származó teszteket, és egyéb módszereket venném sorra, (teljesség igénye nélkül) melyek alkalmasak arra, hogy önismeretet szerezzünk.
De, hogy ne érje szó a ház elejét, ne ugorjunk fejest mindjárt a lényegbe, előbb essék pár szó az önismeretről:
Az önismeret igazából önmagunk megértése, az a folyamat, melynek során képet kaphatunk (különböző mélységekben, attól függ, ki mennyire szeretné megismerni önmagát) arról, hogy milyenek vagyunk, bizonyos helyzetekben miért, úgy és ahogy cselekszünk, viselkedünk. Megtudhatjuk, hogy mi a mozgatórugónk, mi motivál minket. És nem utolsó sorban, az is kiderül, hogy milyen az a bizonyos sötét oldal bennünk. Szembenézhetünk félelmeinkkel, elakadásainkkal is, ha elég bátrak vagyunk hozzá. És nem árt, ha tudjuk, hogy az erő mindig velünk van. J
És hogyan is lehet önismeretre szert tenni? Sokféle módja van. Itt most összeszedek néhányat.
Aki hajlandó pénzt fordítani rá, és bevállalós, elmehet számos önismereti kurzusra, ahol képzett tréner, vagy csoportvezető segítségével pontos képet kaphat a személyiségéről. Ha valaki nagyon bele akar mélyedni, akkor elmehet például a Csoportanalitkus Kiképző Társaság, rövidet CSAKIT egyik önismereti csoportjára. Ezek általában hosszabb képzések, két évesek. Vagy vannak nagyon jó pszicho dráma csoportok is, és persze számos más jellegűek is. Akin érdekel a komolyabb önismeret, de azt sem tudja milyen módszert válasszon, annak ajánlom a minden évben, novemberben, általában Siófokon megrendezésre kerülő a Pszichoterápiás Hétvégét, a Magyar Csoportterápiás Egyesület rendezésében. Itt bárki, aki kedvet érez, belekóstolhat számos terápiás és önismereti módszerbe. Szokott lenni művészetterápiás kiscsoport, pszicho dráma, és még sok más. Ez a hétvége azonban inkább csak a nagyon elszántaknak ajánlott. (Infót itt találtok: https://macsope.hu/psziche-pszichoterapias-hetvege/)
Aki kevésbé elszánt, és nem akar ennyire belemélyedni, az akár egy coach képzésre (pl. ELTE) is elmehet, hiszen már ott is sokat tanulhat önmagáról. Sőt, akár az Identity nevű pszichológia társasjáték megvásárlása is lehet az első lépés. Ez a játék egyszerűbb módon, játékos formában segít minket önismeretünk elmélyítésében.
És van persze számos teszt, melynek segítségével viszonylag rövidebb idő alatt kész profilt alkotnak a hozzáértők személyiségünkről. Mik ezek a tesztek?
Említést érdemlenek a ma már klasszikusnak számító személyiségtesztek, személyiség kérdőívek, mint a CPI, a TCI, a BFQ és Cattell 16 Pf kérdőíve. Ezek mind papír ceruza alapú tesztek, és önkitöltősek.
A kérdőívekben a személyek előre meghatározott személyiségdimenziók mentén jellemezik magukat. Pl. Nyitottság, érzelmi stabilitás, barátságosság, lelkiismeretesség stb…
A személyiségtesztek egy másik csoportját a projektív tesztek alkotják. „Ezeknek a teszteknek a lényege, hogy a személyiség egészét vizsgálják, nem annyira a teljesítményt, mint inkább a hozzá vezető utat, tehát a cselekvés motivációját jellemzik. S mindezt azt teszi lehetővé, hogy a vizsgálati személy nem egyértelmű ingerre felel, így válaszába érzelmei, vágyai, lappangó gondolatai projektáldónak.” (A Rorschach próba 20. old. Mérei Ferenc 2002.)
A projektív eljárások során a munkapszichológus kevéssé meghatározott, szándékoltan strukturálatlan helyzetbe hozza az interjú alanyt, aki személyisége belevetítésével válaszol az adott teszt kérdéseire. Hazánkban az említett teszteken túl használatos még a Zulliger-féle Z-teszt (Zulliger, 1948), a Lüscher-teszt (Lüscher, 1949, 1971), a Szondi-teszt (Szondi, 1960), TAT (Thematic Apperception Test, Murray, 1943) és a Leary (1957) interperszonális személyiségdiagnózis teszt.
Ezek tehát a ma már klasszikusnak számító személyiségvizsgáló tesztek, és módszerek. A következő részben azt mutatom majd be, hogy melyek azok a tesztek, amit a munkapszichológia területén, főként nagy cégek alkalmaznak, leginkább a kiválasztás területén.
