Marketing vagy a saját személyiség
Érdekes cikket olvastam egy általam kedvelt, és gyakran olvasott hr-es blogon. Az eredeti cikk itt érhető el: https://menekuljelore.hu/blog/157-amikor-a-marketing-lufi-kipukkad
Arról szól, hogy mi történik akkor ha valaki túlzásba viszi a marketinget, és olyan benyomást kelt magáról, ami nem teljesen igaz. Azaz olyan személyiégnek állítja be magát, ami nem sajátja.
Azt gondolom van igazság a cikkben abból a szempontból, hogy jó ha mindenki a saját személyiségének megfelelő önéletrajzot, illetve motiváció levelet készít.
Igen ám, de mi van, ha az senkinek sem kell. Sokszor muszáj úgy bemutatni magunkat, hogy legalább felfigyeljenek ránk. Hiába vagyunk jó szakemberek, ha a kutyát sem érdekli. Folyamatosan azt olvasom mindenhol, hogy egy-egy álláshirdetésre számos pályázat érkezik, és igyekezzünk kitűnni a tömegből.
Ezt sokféle módon lehet megtenni, de ha semmi nem segít, szerintem sok mindenkinek eszébe jut, hogy valami merészet kellene tenni. Hogy miért? Mert csak arra figyelnek fel manapság, aki kihivó, akit ha kidobnak az ajtón, akkor visszamászik az ablakon. Az a sikeres értékesítő, aki mindenre azt mondja, hogy persze, lehetséges, persze, így jobban járunk, olcsóbb lesz a szolgáltatás. Az álláskeresés pedig ha úgy vesszük nem más, mint értékesítés. Értékesíteni kell a szolgáltatásankat, a szaktudásunkat, magunkat. Ha nem kellünk úgy, ahogy vagyunk, akkor változtatunk. Ezt pedig a legkönnyebben úgy tudjuk megtenni, hogy változtatunk a csomagoláson. Ha nem lehet eladni a szögletes raffaello-t húsvétkor, akkor mit kell tenni? Tojás formájó dobozba kell tenni. Belül semmi nem változott, mégis eladható a termék. Ja, hogy semmi köze a tojáshoz? Az lényegtelen.
Nem így próbálunk mi is viselkedni? Személy szerint én is hagyományos álláskeresési módszerekkel kezdtem, aztán egyre inkább kiléptem a komfort zónámból. Indítottam egy blogot, most már facebook oldala is van a blognak, fenn vagyok a Linkedin-en, sok ismerőst megkérdeztem, és még sorolhatnám.
Korábban ezek a dolgok sosem vonzottak, de a szükség nagy úr, és őszintén, blogot írni nem is rossz. :D Sőt.
Na, de vissza témához. Sok ember, én is, elkeseredésében sok mindenre képes. Azt gondolom van az a helyzet, amikor bizony úgy vagyunk kénytelenek beállítani magunkat, amilyenek nem is igazán vagyunk.
Sokszor szembesültem azzal álláskeresésem során, hogy hiába vagyok jó szakember, és sok és hasznos munkatapasztalatom van, mégsem kellek. Hogy mi az oka? Leginkább az, hogy nem vagyok "megfelelő személyiség". És ahogy előző bejegyzésemben is írtam, sajnos úgy látszik ez a szakma inkább darálóra és futószalagra hasonlít. (egyesek szerint)
Akkor is azt írtam, hogy szeretném hinni, hogy ez megváltozik. Szeretném hinni, hogy egyszer lesznek annyira kreatívak a munkáltatók. hogy nem ragaszkodnak majd ahhoz, hogy kész, és cégbe tökéletesen beleillő "személyiségeket" keresnek, hanem fontosabb lesz az, hogy minőségi szakembereket találjanak, és az értékekre figyeljenek, ne a viselkedésre.
Akkor talán kevesebben esnek majd abba a hibába (kérdés hogy hiba-e egyáltalán, nem inkább kényszer), hogy másnak állítják be magukat, mint akik. Mert elég lesz, hogy valaki egy nagyon jó építészmérnök, vagy egy sok éves tapasztalattal rendelkező tanárnő, és nem egy idézem, "felvett marketing klisékkel operáló celebjelölt."
Akkor talán valami meg fog változni, mert manapság az a tapasztalatom, és tisztelet a kivételnek, hogy bizony a celebekre, és a profi marketingesekre van igény, nem a szakemberekre.
