Limonádé, avagy mire lehet jó a konstruktív morgás
Ismeritek azt a mondást, hogy ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét? Gondolom igen. El kell áruljam, én utálom ezt a kijelentést.
Ezt és a sok másik motivációs lózungot, amivel manapság minden tele van. A merj nagyot álmodni, szövegeket, amik arról szólnak, hogy meg tudod csinálni, csak akaraterő kell, az életben minden nehéz mielőtt könnyű lenne…. stb… Pedig lefogadom, hogy te csak arra vágysz, hogy kicsit könnyebb legyen, hogy ha már ebben a F…s(bocsánat ez nem lehet szebben) világban kell létezni. És akkor még szembe is jön egy ilyen, amikor neked csak arra lenne szükséged, hogy ordíts egy nagyot, megegyél egy vödör fagyit, vagy csak jól elpüföld a bokszzsákot…
Néha nagyon nem lehet limonádét készíteni abból a vacakból, amit kiutal nekünk az élet.
Tudom, hogy én is mindig igyekeztem pozitív lenni, utat mutatni, de bizony sokszor van, hogy nekem is elegem lesz, és nehezen találom meg a pozitívumokat bármiben is…
Ilyenkor esik jól egy kicsit ventillálni, kimorogni magunkat, magamat, világgá kürtölni, hogy mi is a baj, és miért van elegem.
Nagyon felszabadító tud lenni. Hiszen tudom, hogy megengedhetem magamnak, hogy most rosszkedvű legyek, most dühöngjek egy kicsit, mert el fog múlni ez az állapot is. Ha pedig elmúlt teret adhat annak, amit szeretnék. Ha már nem vagyok dühös, fáradt, frusztrált, vagy éhes, akkor lehet elgondolkodni, hogy mi legyen eztán.
Például: Jó, utálom a Jolikát, mert folyton mindenbe beleüti az orrát, mindent jobban tud, folyton gondja van, de a tanácsot nem fogadja el, viszont amit ő mond az szent és sérthetetlen, csak úgy érdemes élni.
Ismerős nem? Mindenhol vannak Jolikák. Mindig is lesznek. Ha sikerült kimorogni, konstruktívan elpanaszolni valakinek, hogy mi a gondunk, elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy mit szeretnénk ahelyett, hogy Jolika mindig felbosszant, és ha már meglátjuk, rosszul leszünk, mert megint hallgathatjuk a panaszait és a kéretlen tanácsait naphosszat.
Esetleg nem akarunk túl sokat beszélgetni vele? Vagy azért aranyos, de jobb nem mindent elmondani neki? Talán humorral el lehet ütni a nem oda illő kérdéseit. És így tovább. Tudom nem egyszerű, mindezt meg is valósítani, de higgyétek el, működik.
Az meg, hogy néhanapján rossz passzban vagyunk, és nem minden hetünk maga a boldogság…nincs ezzel semmi baj.
Ha citromot kaptunk, nem muszáj limonádét készíteni belőle, jól meg is lehet velük dobálni valamit, vagy valakit… ki tudja: hátha miután eldobtuk őket rájövünk, hogy valójában epret szeretnénk, és miután már nem vagyunk dühösek, talán azt is ki tudjuk találni, hogy juthatunk hozzá.
