Kis mese a szervezetfejlesztésről
Vigyázat, egyfajta tanmese következik. A bejegyzés tartalma egy kicsit igaz, egy kicsit nem, van, ami így történt van, ami nem. Leginkább a gondolatmenet és a tanulság a fontos. Ezek miatt döntöttem úgy hogy megosztom veletek.
Egyszer volt. hol nem volt, volt egyszer egy szervezet. Nem volt se kicsi, se túlságosan nagy, nem volt se túl régi se túl új. A lényeg egyébként nem is a mérete vagy a kora. A lényeg, hogy a vezetői fejlődést, változást akartak, azért hogy jobban működjön. Szerettek volna jobb eredményeket elérni, hatékonyabbá válni, elégedettebb embereket alkalmazni, kevesebbet hibázni.
Szép célok, jó célok voltak, és a szervezet igyekezett is megtenni mindent azért, hogy elérjék őket. Szinte mindent. Komoly kutatásokat folytattak, szakértőket kérdeztek meg, adjanak tanácsot, hogyan is kell csinálni a dolgokat, mik azok a praktikák, hasznos tippek és trükkök, amik javíthatnak a szervezet működésén, amik hatékonyabbá tehetik.
Ahogy várható volt a szakértők okosan ajánlottak ezt is, azt. Pont, mint Lázár Ervin meséjében, tudjátok, amelyikben, Szörnyeteg Lajos nagyon álmos.
Ahogy a mesében, a szakértők ajánlottak sokféle módszert, például a józanész módszerét. Mondták, hogy ami felesleges, azt ne csinálják, és hogy legyen mindenkinek egy egységes, közösen használható tudása, ami bármikor elővehető, és így bárki bárkit tud majd helyettesíteni. Osszák fel a feladatokat kisebb egységekre, akkor könnyebb lesz megoldani. Mindig legyen egy-egy rövid kis megbeszélés a nap elején, amikor mindenki elmondja, hogy mivel foglalkozott tegnap, milyen problémái voltak, mik a tervei a mára, és ki hogyan tudna neki segíteni, és így tovább.
Bevezettek szinte minden módszert, és sokféle változás indult be. Azonban a szervezet nem fejlődött, sőt, a dolgozók elégedetlenek voltak, és nem szerették az új megoldásmódokat. Végezték a munkájukat úgy, ahogy eddig.
Mi történt? A szakértők adták a tanácsokat, mint Szörnyeteg Lajosnak mindenki a négyszögletű kerek erdőben. A mesében Szörnyeteg Lajos nagyon álmos. Megoldandó ezt a problémát, óriásunk kis barátai ajánlanak neki mindenfélét, hogy ébren maradjon. Van, aki azt javasolja, hogy csináljon bukfenceket, mert az hatásos, de akad olyan is, aki a kutyabenkekéreg rágcsálásra esküszik, mert ha ezt teszi, Lajos biztos ébren marad. Ajánlanak neki hideg forró zuhanyt, és még mondókázást is.
Aki ismeri a mesét, tudja, hogy a lényege akkor kezdődik, amikor megérkezik Mikkamakka, aki, mint mindig megoldja a helyzetet. Egyszerűen azt tanácsolja Szörnyeteg Lajosnak, hogy ha álmos, akkor aludjon.
Lázár Ervin meséjéhez hasonlóan én is egy nagyon egyszerű dologra szeretném felhívni a figyelmet. A szakértők az én történetemben okos, és jó tanácsokat adtak ahhoz, hogy a szervezet fejlődjön, csak egy nagyon fontos, de annál egyszerűbb dolgot felejtettek el: Felmérni az igényeket, és a lehetőségeket.
Hiszem, hogy minden változás és fejlődés alapja az, hogy megnézzük, hol tartunk most, mi az, amink már megvan, mi az, ami jól működik és mi az, ami nem. Utána érdemes megkérdezni a saját embereinket, a saját dolgozóinkat, akik ténylegesen végzik a munkát, akik dolgoznak értünk, hogy ők mit akarnak, hova szeretnének eljutni, és mit tehetünk közösen azért, hogy elérjék a céljaikat. Hogyan lehetünk együtt jobbak, hogyan tudunk fejlődni úgy, hogy legyen értelme!
Ha ez meg van, akkor jöhetnek az okos módszerek, de sohasem fordítva! Ha tudjuk, mit akarunk, akkor használjuk fel, amit lehet, azért hogy elérjük a célunkat, de ne alkalmazzunk olyan módszereket, amik önmagukban jók, de semmi értelmük. A mesére lefordítva: Ha álmosak vagyunk, és nincs okunk fennmaradni, akkor aludjunk! Ha van okunk ébren maradni, akkor jöhetnek a különböző módszerek, de csak akkor.
Mindig magunkhoz, a szervezethez és a benne lévő emberekhez alakítsuk a praktikákat, és ne a praktikát akarjuk ráhúzni a szervezetre! Nem lesz jó vége. Legsimább esetben nem történik semmi különös, minden marad a régiben. Rosszabb esetben fokozódik az elégedetlenség, nőni fog a fluktuáció és a szervezet elveszíti kulcsembereit. Ne hagyjuk ezt, tehetünk ellene!
