"Időről időre" - A film, ami rólunk szól
Nemrég láttam ezt a filmet. Megihletett, mert rólunk szól, az életről szól.
Egy srác a főszereplője, és van benne egy kis időutazás, de nem az lényege. Sokkal inkább romantikus vígjáték, (de nem az elcsépelt fajtából) mint sience fiction. Nincsenek benne sem időgépek, sem időhurkok, sem időparadoxonok. Semmi olyan, ami alapfelszereltség egy időutazós sci-fiben.
Ez a film csupán egy emberről szól, Timről, aki keresi a boldogságot. A film attól szép, Tim a legegyszerűbb, és legemberibb módon meg is találja, amit keres. Az időutazás pusztán egy eszköz a számára, hogy rájöjjön, az élet nem is annyira bonyolult.
Megérti, hogy a boldogság ott van bennünk, a jó dolgok ott vannak körülöttünk, csak észre kell vennünk őket. Tim az időutazás segítségével gyorsabban jut a megfelelő konklúzióra, mintha nélküle kellene megtalálni a helyes utat. Mégis, a film értékéhez ez csak hozzátesz.
Pont ettől lesz szép, hogy bár meg van a lehetősége, hogy megváltoztassa a dolgokat, vagy éppen felpörgesse, egy idő után nem teszi. Nem a félelem vezérli, hanem az hogy rájön, az élet maga, a pillanatok megélése éppen elég a számára. Felismeri, hogy a boldogság sokszor apró, egyszerű dolgokon múlik, és mint minden, ami igazán jó az életben, nem vehető meg pénzen.
Álljon most itt néhány, számomra sokatmondó, és értékes gondolat a filmből:
„Váratlanul feleslegesnek tűnik az időutazás, mert az élet összes részlete olyan örömteli.”
„Mind együtt utazunk az időben, életünk minden egyes napján. A legtöbb, amit tehetünk, hogy apait, anyait beleadunk, hogy kiélvezzük ezt a páratlan utazást.”
„Az igazság az, hogy már nem szoktam időutazni. Még egy napra sem. Próbálok minden nap úgy élni, mintha szándékosan visszajöttem volna arra az adott napra, hogy élvezzem, mintha az volna az utolsó teljes napja az én nem hétköznapi, hétköznapi életemnek.”
Mindannyian ezt keressük nem?
Ti tudjátok mi a boldogság titka? Nem, én sem. Pontosan nem.
Talán egyetértetek velem, ha azt mondom: nem is érdemes keresni. Meg kell élni. Észre kell vennünk azt a sok szépet, ami ott van körülöttünk. Nem kell messzire mennetek, és nem kell nagy dolgokra gondolnotok. Elég, ha a pozitívumokra igyekeztek fókuszálni, és meglátni egy adott pillanatban azt, hogy miért jó. Mi benne a jó.
Elmentetek fodrászhoz és jól sikerült a frizurátok? Finomat ettetek ebédre? Flörtöltetek egy jót? Bármi lehet.
Érdemes megfigyelni, észrevenni ezeket a pozitív, boldog pillanatokat. Jó módszer, ha egy üvegbe, kis cetliken gyűjteni kezditek a jó pillanatitokat, ahogy én is. Egy évre tervezzétek ezt a projektet, mert ennyi idő alatt szokássá válik. Ennyi idő alatt megtanuljátok észrevenni, felismerni és megjegyezni a jó, a boldog pillanatokat. Ha pedig fel is írjátok, emlékezni is könnyebb.
Így egy év letelte után, ha előveszitek az üveget és elolvassátok a cetliket, tudni fogjátok, hogy milyen szuper évetek volt. Egyszerű igaz? ÉS tudjátok mit? Ez is egyfajta időutazás!
