Hétköznapi csodák: a pozitív visszajelzés
Ti is észrevettétek, hogy ha visszajelzésről van szó, legyen bárhol (munkában, vagy a családban, esetleg barátok között) inkább a negatív doglokat, a kritikákat fogalmazzuk meg. Megdícsérni, pozitív dolgokat visszajelezni sokkal nehezebb. Leglábbbis én ezt tapasztaltam. Sok esetben, ha jól csinálunk valamit, az teljesen rendben van, és abszolút normális, ha meg nem, na, akkor van a baj.
Ellenben a pozitívumok visszajelzése sok esetben sokkal hasznosabb lehet. Kinek nem esik jól, ha elismerik a sikereit, megbecsülik a munkáját és ennek hangot is adnak, kiemelik, hogy aznap éppen mit csinált jól. Ha ez megtörténik, akár csak kis mértékben, akkor ennek egyenes következménye, hogy elfogadóbb lesz a légkör, nyugodtabbak lesznek az emberek, megnő a kreativitás és az új ötletek száma, és ha egy szervezetről beszélünk, akkor ezzel párhuzamosan nőhet a produktivitás is. Tudom, ehhez sok minden kell, de egy szervezet legfőbb értéke az ember nem?
Hogy miért nehéz pozitív módon visszajelezni? Mert olyan régen megszoktuk, hogy érdemben csak akkor lehet egy szervezetben elérni valamit, ha élünk a negatív kritika eszközével és a problémákra fókuszálunk, ha kicsit autokratikus módon közelítjük meg a dolgokat, mert a hierarchia, az hierarchia, szent és sérthetetlen, és vezetőnek meg kell őriznie a tekintélyét. Ilyenkor jöhet aztán a ledorongoló kritikai: Én már hányszor megmondtam és társaik.
Ez pedig egy komoly negatív spirált indít el, és a hangulat is fagyossá válhat.
Ellenben, ha inkább a pozitív dolgokat tesszük a középpontba, pozitív visszajelzéseket adunk, arról, hogy mi megy jól, mi az, ami már megvan abból, ami közelebb visz a célunkhoz, a problémák helyett a megoldásra és a vágyott jövőre fókuszálunk, akkor csodák történhetnek. Hétköznapi csodák.
Marika aznap talán nem lesz annyira borongós hangulatban, és nem kozmál oda a kávé, Peti ma türelmesebb lesz a kollégáival, és a főnök se harapja le senkinek a fejét, sőt. Esetleg Karcsi meg meri osztani a legújabb ötletét, ami lehet, hogy egy kicsit extrém, de sebaj, majd hozzáalakítjuk a céljainkhoz.
Ahol pedig csodák történhetnek ott felszabadult a hangulat és senki sem gyomorgörccsel megy be dolgozni. Ott lehet hibázni, ott lehet újat tanulni, ott van értelme új célokat kitűzni magunk elé.
És még valami lehetséges lesz: jó érzés lesz dolgozni. Ezt a számomra legjobban az alábbi idézet foglalja össze:
"Abban a ritka esetben, ha vasárnap reggel is bemegyek az irodába, amikor senki sincs benn, kinyitom az ajtót és kellemes érzés jár át. Ez egy egészen szokványos iroda. Nincs benne semmi különös. Mégis jól érzem magam, amikor belépek. Ott van a munkám, a kollégáimmal közös küzdelmek és tréfálkozások emlékei, ott van a sokféle tárgy is a különböző ügyfelektől, akikkel együtt dolgoztam, és dolgozom. Jó érzéssel tölt el, amikor szétnézek."
Ugye mindannyian ezt szeretnénk? Vagy legalább egy kicsit hasonlót. Tegyünk érte, kezdjünk el pozitívan visszajelezni!
