Generációkról
Sok blogbejegyzés (köztük sok saját írásom is) újságcikk és mindenféle beszámoló a neten és azon kívül foglalkozik azzal, hogy hogyan kell, kellene bánni, és hogyan is bánunk jelenleg az egyes generációk tagjaival. Legyenek akár az X,Y,vagy most már a Z generáció képviselői is.
Arról is sokat lehet olvasni sok helyen, hogy mik az egyes generációk igényei, elvárásai a mindennapokban és a munkában egyaránt.
Ezeket olvasva olyan érzésem alakult ki, mintha a szerzők és gondolkodók igyekeznének egyfajta kézikönyvet, avagy a hasznos tanácsok gyűjteményét az olvasók kezébe adni. Így aztán ha szembetalálkozunk például egy Y vagy Z generációs fiatallal, akkor lesz hova nyúlni, és semmi sem érhet minket váratlanul… Vagy mégis?
A Gyűrűk Ura trilógiából megtudhatjuk a hobbitokról, hogy ők egy egyszerű nép, egy nap alatt mindent meg lehet tudni róluk, mégis sok év után is képesek meglepetéseket okozni.
Szerintem így van ez a generációkkal is. Bármikor képesek meglepni minket.
A generációk, és a generációs hovatartozás alapján megállapított személyiségstílusok elemzésekor sokszor megfeledkezünk arról, hogy mindenki egyedi. Megjósolni, hogy ki hogyan fog viselkedni és mik lesznek az elvárásai, egyszerűen lehetetlen. Bármelyik generáció tagja is legyen az illető, és bármennyit is tudunk az adott generációról, ez akkor is így van. Viselkedésünket személyiségünkön és generációs örökségünkön kívül rengeteg tényező befolyásolja, még az időjárás is.
Elméletek szövögetése és találgatások helyett inkább arra érdemes törekednünk, hogy megismerjük azokat, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Kérdezzünk, és adjuk meg a tiszteletet egymásnak. A munkám során ez mindig működött, bárkivel is kellett együtt dolgoznom.
A tiszteletadás szerintem alapvető udvariasság, amit mindenki megérdemel, a kérdések pedig segíthetik az együttműködést és hozzájárulnak ahhoz, hogy közös fogalmaink és normáink alakuljanak ki.
Természetesen lehetnek olyan esetek, amikor valakivel sosem leszünk jóban, de kezdő lépésként a tiszteletadás működhet. (Így legalább lesz esélyünk arra, hogy legalább hűvös udvariasság jellemeze kapcsolatunkat, az örök utálat helyett.)
Nem kell más. Tiszteletadás és nyitottságot, érdeklődést mutató kérdések. Se több se, kevesebb. Így rájöhetünk, ahogy a miénktől eltérő generációk tagjai nem földönkívüliek, hanem ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, csak másképp látják a világot.
A tisztellek téged, te is tisztelj engem, elve tapasztalatom szerint működik. Pont, mint az állatvilágban: te nem bántasz engem, én sem bántalak téged.
Egy kis nyitottsággal és odafigyeléssel pedig csodák történhetnek. Bonyolult kézikönyvek és előírások helyett inkább figyeljünk egymásra. Egyszerű nem igaz? És a legjobb benne, hogy nem kerül semmibe.
