Énidő
Idő magamra, azaz énidő. Csak így egyszerűen. Sokszor azt gondoljuk túlértékelt, és inkább anyukák esetében hallunk róla, de úgy gondolom mindenkinek fontos figyelni arra, hogy elég ideje legyen önmagára, hogy semmire és senkire ne kelljen figyelnie legalább pár óra erejéig.
Az utóbbi hetekben kezdtem igazán megérteni, hogy ez milyen fontos. Észrevettem, hogy milyen gyorsan múlnak a napok, a hetek és végül a hónapok, és milyen sok rohanásban volt részem. Délelőtt és a délután nagy részében dolgoztam, és aztán munka után mindig mentem, néha rohantam valahová.
Jó volt ez így, hiszen végre haladtak a dolgok, lassan a helyére került minden, és elvégre ezt vártam álláskeresésem idején. A pörgést, a rohanást, azt hogy ne legyen időm unatkozni.
Most azonban, néhány hónap távlatában, már nagyon várom, hogy végre szabadságra menjek, hogy egy kicsit több időm legyen magamra is. Várom, hogy ne kelljen sietni, rohanni valahová, hogy fel tudjak töltődni, hogy megéljem, hogy van időm magamra is, hogy megéljem az énidőt.
Kedves olvasóm, te is így vagy vele? Ha igen a válasz, azt mondom, szánj magadra és csak magadra pár órát, amikor pontosan azt csinálod, amihez kedved van! Se többet, se kevesebbet! Legyél akár elfoglalt dolgozó ember (multikatona), anyuka, vagy álláskereső.
Mindegy kiknek a táborát erősíted, a lényeg, hogy ha megteheted és szükségét érzed, te is menj szabadságra! Egy napig, egy hétig, vagy akár csak egy-két óráig gondolj magadra! Légy egy kicsit önző, és tedd azt, ami jólesik. Nem kell ejtőernyőznöd, sem teljesítménytúrán részt venned, ha nem akarsz. Semmi sem kötelező.
Meglátod, megéri. Ha megteszed, egészen más emberként fogod folytatni a mindennapokat. Visszatér a kreativitásod, a lelkesedésed, a lendületed. Ez pedig, mint egy dominó dőléshullám, végigsöpör az életeden, és csodák fognak történni. Tudom, hogy így van.
Tégy próbát és hidd el, elég lehet akár két nap is, vagy akár csak két óra, és máris másképp látod a világot.