Előre... soha ne add fel!
A végtelenbe, és tovább... :D Első bejegyzésemet annak szentelném, hogy reményt adjak! Senki soha ne veszítse el a reményt ha állást keres. Ez sokszor nagyon nehéz. Ilyenkor általában a következőhöz hasonló folyamaton megy az álláskereső keresztül, amely valahogy így alakul: 1. Találunk egy álláshirdetést, vagy egy ismerősünk szól, hogy figyelj, van ez a lehetőség... 2. Jelentkezünk a hirdetésre, lelkesek vagyunk, reménykedünk, és várunk. És várunk, és várunk. Ez a szakasz igen sokági tarthat. Innen több út lehetséges. Vagy nem kapunk választ soha, vagy kapunk, de az többnyire valami átalános, minimális információt tartalmazó udvarias elutasítás. Ha szerencsénk van, akkor felhívnak, és mehetünk az interjúra. Ilyenkor nagy az öröm, és a remény tovább él. Tegyük fel, hogy jól sikerül az interjú, és megígérik, hogy majd hívnak, írnak, mindenképpen válaszolnak. 3. És megint jön a várakozás, és a várakozás. Eltelik egy nap, eltelik kettő, három négy, és nincsenek hírek. Nem szólal meg a telefon.
Na ez az a szakasz ameddig a többség eljut, ameddig én is eljutottam... Hogy mi az oka annak, hogy nem történik az interjú után semmi, annak oka számomra egyenlőre ismeretlen. Sosem kaptam igazán jó és kellően empatikus választ arra, hogy miért is nem vagyok a megfelelő.
A sok elutasítás, többnyire indoklás nélkül, sajnos nem tett jót az önbizalmamnak. Úgy vélem ez senki önbizalmának nem tesz jót. Hiszen ha elfogynak a külső okok, akkor előbb vagy utóbb elkezdünk azon gondolkodni, hogy hol van bennünk a hiba. Mit csináltunk rosszul, és hogyan lehetnénk jobbak, szebbek, talpraesettebbek. Ezután elkezdünk változtatni ezen, azon. Új önéletrajzot, jobb motivációs levelet írunk, fejlődünk, tanulunk, frissítjük a LinkeIn, a Facebook profilunkat... stb. Jó kis önfejlesztő, tippeket adó könyveket, internetes oldalakat találunk, de semmi nem használ...
Na ez nem a legjobb út. Mert nem elég csak elolvasni a jó tippket, meg is kell őket valósítani! Merni kell nagyot álmodni, és közben meg kell ismerni önmagunkat. Hiszen az az első út, ha megtaláljuk azt, amihez kedvünk van, amiben tehetségesek vagyunk. Érdemes önvizsgálatot tartani, miszerint tényleg mindent megtettünk?
Mert nem elég az álláshirdetéseket bújni, a neten és az újságokban. Érdemes minél több embernek elmondani, hogy állást keresünk. Hátha valakinek eszébe jut valami. Érdemes megkereseni azokat a cégeket, azt a munkát ami igazán érdekel minket, és az adott cég honlapjára feltölteni az önéletrajzunkat.
Közben pedig nem szabad csüggedünk! Ez az időszak a tanulás időszaka, amikor új dolgokat próbáhatunk ki, csinálhatunk sok olyan dolgot, amire eddig nem volt lehetőségünk. Keressünk egy célt, egy hobbit, ami segít átvészelni ezt az időszakot! Közben pedig ne felejtsünk el állást keresni folyamatosan, és ésszel! Nem érdemes a takarítói állástól a felső vezetői pozícióig mindenhova pályázni, mert komolytalanoknak gondolhatnak. Lehetőleg maradjunk azokon a terülteken, ahol kompetensnek számítunk, és ami lehetőleg megfelel a végzettségünknek.
Még nagyon hosszan, és sokáig lehetne folytatni a sort, én ehelyett ajánlanék egy könyvet, melyben rengeteg használható tipp van álláskeresőknek. Richard N. Bolles, Karrieriránytű című könyve - kifejezetten álláskeresők, és pályamódosítók kézikönyve
Jó olvasást kívánok mindenkinek, és kitartást! :D
