Egy világ HR nélkül avagy egy disztópia kezdete?
Nemrég ráakadtam egy cikkre ezzel a címmel a Linkedinen. Bevallom először csak a címet olvasva azt gondoltam, hogy majd egy oylan cikket fogok olvasni, ahol érveket sorkakoztat fe la szerző, hogy miért is jó egy olyan világ, ahol nincs HR.
Tévedtem. Amikor átfutottam a cikket kiderült, hogy pont az ellenkezőjéről van szó. A cik írója sorra vette, hogy milyen előnyei vannak, ha van HR egy cégnél, és az jól működik. Emellett olvashatunk arról is, hogy milyen káosz lenne, ha nem lenne.
Akit érdekel, itt találja meg a cikket: https://www.linkedin.com/pulse/world-without-hr-matt-straz
Ezen a vonalon indult el az én gondolatom is. Mi lenne, ha szép lassan, fokozatosan elindulna egy cégben egy olyan tendencia, amelynek a vége a HR teljes, vagy részeleges leépítése lenne. Hangsúlyozom nem kiszervezésről lenne szó, hanem arról, hogy egyre több funkciót és feladatot adnának át a cég alkalmazottainak, alsó, közép és felsővezetőknek.
A tendencia első jele egy rendszer bevezetése lenne, melyben a HR helyett, a dolgozóknak maguknak kellene felvinniük és kezelniük személyes adataikat. Gondolok itt bankszámladatokra, változások felvitelére, házasság, költözés, stb... esetében például. Viszont számos feladat, amit logikus lenne belevonni, pl. szabadságok tervezése és kiadása, nem lenne benne.
Lehet, hogy erősen pesszimista vagyok, de szerintem ez így ebben a formában egy, hosszútávon káros és káoszt okozó tendencia.
A rendszer bevezetésének lehetnek előnyei elismerem: gyorsabb lesz az adminisztráció, nem kell várni senkire, mert maga az alkalmazott könnyen és gyorsan módosítani tudja saját adatait, és a bizalmas információhoz továbbra is csak az fér hozzá, akinek tudnia kell róla.
Viszont, ami nem tetszik benne, az a következő:
- minden alkalmazott és vezető kap még egy plusz feladatot,
- ez a feladat nem igazán kapcsolódik a mindennapi munkájához
- eddig nem kellett vele foglalkoznia, de ezentúl figyelnie kell rá, mert ha valamit kihagy, vagy rosszul ad meg, pl. a bankszámlaszámát, akkor akár előfordulhat, hogy nem kap fizetést
- nem igazán ad hozzáadott értéket a cég működését tekintve
- a fogadtatása vegyes érzelmeket generálhat
- és még hosszan sorolhatnám...
Ha végiggondolom az egészet, akkor azt kell mondanom, hogy ha ez az elképzelés megvalósulna akkor azt mondanám, hogy nem magával a rendszer beveztésével van problémám. Nem tartom olyan rossz ötletnek azt a gondoltatot, hogy egy kicsit tehermentesítsük a HR-t azzal, hogy egyszerű, mindennapi és rutinnak számító feladatokat leveszünk a vállukról.
A gondom ott kezdődik, ahogy ez megvalósul. A megoldást én inkább a kiszervezésben látnám, olyan adminisztrációs központok kialakításában ahol foglalkoznak a dolgozók adataival, akik figyelmezetik őket, ha valami gond van, de csak ha gond van, és ahova fordulhatnak, hogyha nem értenek valamit.
Így nem a dolgozóknak kell figyelni még egy rendszerre, még egy rendszertől kapni folyamatosan megerősítő emaileket, ha változtatás történt, és még egy rendszer miatt mérgelődni, ha elrontanak valamit.
És ami legjobb lenne, hogy ezek az admnisztrációs központok nem csak a dolgozók egyszerűbb adataival tudnának foglalkozni, hanem azokkal is, amik ebből a rendszerből kimaradtak, és esetleg komolyabb szakértelmet igényelek. Így egy helyen lenne minden, és elég lenne egy adatbázis megnézni ha bármit változtani kell, és nem feltétlen kell a dolgozókat zavarni azzal, hogy itt vagy ott nem írt be három karaktert.
Így a HR-nek a cégen belül lenne ideje és energiája stratégiai módon működni, azaz sokkal inkább a professzinális kiválasztással, onbordinggal, de leginkább a szervezetfejlesztéssel, a dolgozók továbbképzésével, tudásuk szélesítésével foglalkozni. Egyszóval elkezdeni azt, amit én igazán HR folyamatoknak hívok, és amiért munka- és szervezet szakpszichológus lettem.
