Egek ura: a kirúgós film, avagy gondolatok arról, miért fontos a személyiség
Mielőtt mindenki megijedne, nem ez nem egy filmkritika lesz, nem szándékozom velős, vagy kevésbé velős véleményt írni erről a filmről. (ami amúgy közepes volt, a vége meg elég zavaros)
Általában nem szoktam nagyon a filmekről elmélkedni, sem túl sok figyelmet fordítani nekik, mert azért nézem őket, hogy szórakoztassanak. Ez a film, az Egek ura egy pillanatra mégis elgondolkoztatott. Mégpedig egyetlen mozzanat miatt. A főszereplő foglalkozása volt igencsak érdekes.
A film a kirúgásról szól, arról, hogy milyen, ha valakinek az a munkája, hogy vállalatoknak segít a leépítésben, azaz, ha azzal foglalkozik minden áldott nap, hogy kirúg valakit.
Eleinte személyesen teszik ezt, majd internetes video kapcsolat segítségével. Elég kiábrándító nem? Míg néztem a filmet egy dolog járt a fejemben, az, hogy ez az, amit én biztos nem tudnék csinálni. Nem szeretném az életemet azzal tölteni, hogy elmagyarázom az embereknek, akiket nem is ismerek, miért is járnak jobban, ha elbocsátják őket.
Nem, én a másik oldalt képviselem. Jobb szeretnék az embereknek tanácsot adni, hogy hogyan hozzák ki magukból a legtöbbet, hogyan legyenek még sikeresebbek. Szeretem, szeretném a jövőben is felmérni, hogy ki mire képes, ki mire alkalmas, és milyen munka lenne neki legalább egy kicsit ideális. Tudjátok, megtalálni a megfelelő embert a megfelelő helyre.
Szeretném, ha az én munkám az új értékek teremtéséről szólna, és nem arról, hogy hogyan lehet kihajítani ezeket az értékeket az ablakon.
Kaptam már ezért álláskeresésem közben hideget, meleget. Van, aki szerint a mai munkaerőpiacon nem az a lényeg, és most idézem, hogy egyéniségeket találjunk, és a legjobb ember kerüljön az adott helyre.
Az ő szavaival: „a kiválasztásban itt sokszor SAJNOS "nem fontos a pályázó személyisége". Azért tettem idézőjelbe, mert természetesen ez így ebben a formában nem teljesen igaz, azonban, az a fajta toborzás-kiválasztás, ami itt folyik, sajnos inkább egy "daráló gépre" és "futószalagra" emlékeztet..” „A multik rohanó, pörgős, sok esetben követelőző munkastílusa megköveteli tőlünk is az alkalmazkodást és úgy látjuk, hogy számukra sokkal inkább számít a szakmai tudás és a mennyiségi pályáztatás, mintsem a "személyiségek" kiválasztása.”
Más kérdés, hogy a szakmai tudás és a mennyiségi pályáztatás szerintem egymást kizáró fogalmak.
Éppen ezért tartsatok nagyon naivnak, de szerintem igenis fontos a pályázó személyisége. Hogy miért? Mert a személyiségünk az, ami meghatároz minket. Ha megengeditek, megint idéznék, de most egy könyvből: „Egy szervezet sikere vagy kudarca emberi erőforrásaitól függ, vagyis az alkalmazottak magukkal hozott tudásától, készségeitől és hozzáállásától, attól, hogy mennyire értik a céget, és hogy a cég mennyire érti meg őket, illetve hogy milyen jól tudnak a munkatársak együttműködni.” (Paul Babiak –Robert D. Hare: Kígyók öltönyben 119. old.)
Szóval akkor mit is határoz meg a személyiség? Szinte mindent. Meghatározza, hogy hogyan tudok egy másik emberrel együtt dolgozni, hogy időben beérek-e a munkahelyemre, és elvégzem a rám bízott feladatokat, képes vagyok-e felelősséget vállalni. Meghatározza, hogy mindent csak megígérek, vagy tényleg meg is teszem.
Tudom, hogy mai világunk nem mindig egy szerethető hely, és sok nehézség van, mivel meg kell tudunk birkózni, de egyben azért biztos vagyok: Ha nem mindent csinálunk úgy, mint a többiek, ha megpróbálunk a munkánkba egy kis emberséget vinni, hogy ne legyen futószalag, és húsdaráló, ki tudja, talán sikerrel járunk. Kitűnünk a tömegből, és megjegyeznek minket. Naivitás vagy sem, de muszáj hinnem a szép új világban. :D Világbéke mindenkinek!
