Csak azt mondom, amit hallani szeretnének
Korábban írtam az őszinteség fontosságáról, arról, hogy hol és mikor van helye az őszinte szavaknak. (Persze minden esetben úgy, hogy ne bántsuk meg a másikat.) Vannak viszont olyan helyzetek, amikor bizony arra van szükség, hogy kicsit csúsztassunk, és ne a teljes igazságot mondjuk. Sőt. Előfordulhatnak olyan extrém esetek is, amikor bizony, ha egyetértünk vele, ha nem, de azt kell mondanunk, amit a másik hallani akar. Ennek oka pedig nem más, mint az, hogy elérjük a céljainkat, például egy jó állást. Hogy miért írom ezt? Egy cikket olvastam, ami elgondolkozatott. (Aki rendszeres Facebook olvasó, az már biztos olvasta) A jobline.hu oldalon találtam, a címe: Miért és miről muszáj hazudni egy állásinterjún. A cikket itt olvashatjátok: https://jobline.hu/karrierplusz/palyakezdoknek/20141017_Miert_es_mirol_muszaj_hazudni_egy_allasin
Senki nem olvasott félre, a címben tényleg az van, hazudni egy állásinterjún. Bizony tényleg előfordulhatnak olyan esetek, amikor szükség van arra, hogy ne mondjuk el a teljes igazságot. A cikk szerint erre azért van szükség, mert sokszor hibázik a HR és nem azt az embert hívják be az interjúra, aki tényleg alkalmas lenne az adott pozícióra, és aki a menedzsmentnek is megfelelne.
A cikk két kérdést emel ki: a Miért szeretnél a cégnél dolgozni? és a Hogyan dolgozol csapatban? kérdéseket.
Ha magunk elé képzeljük a helyzetet, mi is lenne a fenti két kérdésre a válasz, akkor, ha a szívünkre tesszük a kezünket, bizony gyakrabban mondjuk azt, amit hallani szeretnének. Gyakrabban adunk olyan választ ezekre a kérdésekre, amik szépen hangzanak, jól be vannak csomagolva, és még véletlenül sem közelítik meg a nyers valóságot, a nyers igazságot.
Nem mondom, hogy nincs bennük némi igazság, sőt, talán egészen sok is. De azért valljuk be, ha nem vagyunk igazán csapatjátékosok, ha kell, ha nem biztosan mindenki azt válaszolja erre a kérdésre, hogy persze, csapatjátékos vagyok. Pláne ha az álláshirdetésben eleve benne van, hogy az ideális jelölt szeressen és tudjon is csapatban dolgozni. Sajnos gyakran akkor is, ha ez nem igazán feltétele a munkának. (Az már egészen más kérdés, hogy sok álláshirdetés nincs is jól megírva, és sokszor olyan követelményeket támasztanak, amikre nincs is szükség a hatékony munkavégzéshez.)
A másik kérdés talán még egyszerűbb. Ha tényleg őszinték akarunk lenni, miért is szeretnénk az adott állást, az a következőképpen hangzana. „Igazából dolgozni szeretnék, és a legfontosabb a jó fizetés, ami biztosítja a megélhetésemet.” Vagy, ahogy cikkben szerepel: "Szerintem ez a legjobb hely, hogy megcsináljam a szerencsémet, még mielőtt 35 leszek. Szuper lenne részesedni a részvényekben."
Ezért elmondjuk a megszokott sztereotípiákat, mert ezekre van szükség, még akkor is, ha nem értünk velük teljesen egyet.
Viszont hangsúlyoznám, hogy ez csak akkor működhet, ha kellő önismerettel rendelkezünk, és tudjuk, hogy melyik munkakör, és milyen típusú munka a megfelelő a számunkra. Akkor lehet a kis csúsztatásunk sikeres, ha van azért valóságalapja, valamennyi, és akkor, ha jól tudunk olvasni a sorok között. Azaz, ha kit tudjuk szűrni az álláshirdetésből, hogy mi a fontos kompetencia az adott pozíció szempontjából. (A szükséges végzettségen túl persze.)
Így nem eshetünk abba a hibába, hogy alligátor gondozói tapasztalattal egy ápolónői, vagy asszisztensi munkára jelentkezünk.
