Bátorság? Bátorság!
Van egy ismerősöm aki mert egy igazán nagyot álmodni, és kimenet Angliába. Tudom, sok ilyen ember van, de én a mai napig felnézek arra aki meglépte ezt.
Visszatérve az ismerősömre, nem volt könnyű útja, de úgy tűnik nekem nagyon nem bánta meg. Olyan munkája van ami miatt nem stresszeli agyon magát és azt hiszem elégedett. Kalandos volt az útja, tele buktatókkal, de azt hiszem olyan tapasztalatokat szerzett ami egy életre felvértezi és amik segítségével képes a jég hátán is megélni. (Bár úgy gondolom ez mindig is meg volt benne)
A története számomra inspiráló és azt tanítja nekem hogy vannak olyan időszakok amikor mernünk kell elindulni az ismeretlen felé. Van amikor nem tudjuk pontosan mit hoz a jövő, csak azt hogy lépnünk kell.
Ha félelmetes is, de ha kellő bátorsággal nekivágunk szerintem nem veszíthetünk. Nem biztos, hogy tökéletesen alakul minden, de talán oda jutunk ahol lennünk kell. Még ha ez nem is egészen ott van ahol lenni szeretnénk.
A végeredmény biztos hogy hasznos tapasztalatokat hoz, de ha igazán szerencsénk van, ennél sokkkal többet.
Új lehetőségeket, új utakat, új ismertségeket.
Bárhogy is, ha úgy érezzünk mennünk kell, szerintem érdemes elindulni. Ha meg van a döntés, akkor mérjük fel a lehetőségeinket és a korlátainkat, (igen, a korlátok is fontosak) mert a nagy lépéshez, vagy ha úgy tetszik a nagy ugráshoz, bátornak kell lennünk, de nem vakmerőnek. Hiszen a bátorság nem a félelem hiánya. :)
Ja, és még valami: hogy mi a nagy lépés azt kinek kinek magának kell eldöntenie. :)
