Az első benyomás és az állásinterjú kapcsolata, avagy mire elég 90 másodperc?
Sokszor írtam már, hogy rengeteg tanácsadó oldal és blog létezik a neten, ahol különféle tippeket olvashatunk arról, hogy mit és hogyan is kellene viselkednünk egy-egy állásinterjú során. A minap ráakadtam egy újabb ilyen írásra, és megint úgy érzetem, hogy nem minden állításnak van alapja azok közül, amiket a cikkben olvastam.
(az eredeti cikk itt található: https://www.cvonline.hu/blog/2015/interju/rejtett-hibak-az-interju-alatt/5982?utm_source=B2C&utm_medium=email&utm_campaign=nl_20150608)
És hogy miért voltam elégedetlen? Mindjárt kiderül!
A cikk egy a lifehack.org által készített felmérésre hivatkozik, ahol több mint 2000 HR tanácsadót kérdeztek meg, hogy, mik azok a legjellemzőbb hibák amiket az álláskeresők elkövetnek interjú közben.
A hibák a következők:
1. Elmarad a szemkontaktus
2. A jelentkező nem rendelkezik elég tudással a cégről
3. Nem mosolyog
4. Rossz testtartással ül le
5. Gyenge erőtlen kézfogással rendelkezik
6. Keresztbe tett kézzel ül, ezzel teljes bezárkózást, elutasítást mutatva
Ezek a hibák, ha jól megnézzük őket a második pont kivételével nonverbális jelek.
Ezzel nem is lenne gond, hiszen régóta tudjuk, hogy az emberi közlemények, a kommunikáció és a kapcsolatfelvétel során, nagy százalékban (55%) nem verbálisak. A fennmaradó rész 38 % -ában, a hangszínünk, a hanghordozásuk adja az információt és mindössze 7 %-ban számít az, amit mondunk.
A problémám megértéséhez még tudnotok kell, hogy az emberek 60-80 százaléka alig 4 perc alatt alakítja ki az elsőleges benyomását, véleményét az új ismerősökről. Ezzel baráti társaságban, ahol nincs különösebb tétje a dolognak, nincs is gond.
A gond ott kezdődik, ha hagyjuk, hogy az első benyomásaink (és semmi más) nagymértékben hatással legyenek a kiválasztás folyamatára. Ami miatt ezt hangsúlyozom az a bejegyzés alapjául szolgáló cikkben olvasható következő mondat: „A kutatás során a szakemberek 33%-a nyilatkozta, hogy 90 másodpercen belül el tudja dönteni, hogy a jelentkezőt alkalmazni fogják-e vagy sem.” (2000 HR-esből 660)
Ez azért ijesztő, nem? 90 másodperc. Nem túl sok.
A gond ezzel az, hogy ennyi idő alatt mindössze azt lehet megállapítani, hogy az illető, akivel beszélgetnem kell szimpatikus-e vagy sem, szép-e a ruhája, tiszta-e a cipője, milyen az alakja, és a haja színe, ápolt-e a kinézete, van-e műkörme, milyen az illata stb…
Ezek mind jól jöhetnek, ha párt keresünk, de azt eldönteni, hogy alkalmazzam-e vagy sem, véleményem szerint 90 másodperc alatt nem lehet eldönteni. (Négy perc alatt sem.)
Ennyi idő alatt egyáltalán nem derül ki, hogy megbízható munkaerő lesz-e a jelölt, hogy hogyan fog teljesíteni, képes lesz-e elvégezni a munkáját határidőre.
Ahogy korábban már írtam, (itt: https://hr-es-pszichologia.webnode.hu/news/hosszu-tavon-elorejelzni-a-munkahelyi-teljesitmeynt-lehetetlen-/) pontosan előre jelezni egy ember viselkedését, és munkahelyi beválását lehetetlen. Vannak módszerek, melyekkel sikeresebb lehet a kiválasztás, de ezek alkalmazása egyik esetben sem 90 másodpercig tart…
Van, aki mégis megpróbálja… Emlékeztek, 2000 HR-esből 660. Valószínűleg ők nem olvasták Daniel Kahneman gondolatait:
„…Kifogásolható, amikor a szakemberek azt hiszik, hogy sikerrel járhatnak egy lehetetlen feladatban. Azt állítani, hogy helyes intuíciónk van egy kiszámíthatatlan helyzetben, legjobb esetben is önbecsapás, vagy rosszabb. Érvényes jelek hiányában intuitív találatok a szerencsének, vagy hazugságnak tulajdoníthatóak. Ha most meglepőnek találjuk ezt a következtetést, akkor még mindig ott motoszkál bennünk az intuíció varázslatába vetett hit. Ne feledjük el a szabályt: ha a környezetben nincsenek állandó szabályszerűségek, nem szabad bízni az intuícióban!” (278. old. Kahneman – Gyors és lassú gondolkodás)
