Álláskeresőnek lenni...
Álláskeresőnek lenni nehéz, álláskeresőnek lenni fárasztó, álláskeresőnek lenni unalmas, álláskeresőnek lenni kihívás…
Sokáig sorolhatnám még a jelzőket, úgy hiszem. A lényeg, hogy álláskeresőnek lenni egy egészen különleges állapot, és nem könnyű senki számára sem. Sem magának az álláskeresőnek, sem a környezetének.
Hogy honnan tudom? Mert bizony én is, még mindig álláskereső vagyok. A számos nehézség ellenére érdekes időszak ez nekem. Sokat tanultam magamról is, és másokról is. Megtudtam, hogy milyenek a megküzdési, vagy ismertebb nevén a coping mechanizmusaim, és megtudtam, hogy a környezetem hogyan reagál különleges állapotomra.
Meg kell vallanom, a reakciók nagyon eltérőek. Van, aki csak szimplán sajnál, van, aki nem foglalkozik a dologgal, és van, aki megpróbál okos tanácsokat adni. Több-kevesebb sikerrel. Ilyekor jó esetben előkerül az ironikus oldalam.
Íme néhány kérdés, tanács, amik sorstársaimnak talán ismerősek lehetnek:
Budapesten nem próbálkoztál? Nem, egy kétmilliós nagyvárost tele lehetőségekkel simán kifelejtettem a listámról…
Miért nem próbálsz gyakornokként ingyen dolgozni? Próbálnék én, de ahhoz hogy számítson is valamit, és ne legyen illegális, nappali tagozatos hallgatói jogviszony kell… Mert, hogy a multiknál szigorúak a szabályok… (és aki HR területen szeretne elhelyezkedni, mint én, annak egy multi ideális helyszín lenne…) Ja, és néhány esetben egy budapesti lakcím is kel(ene)…
Más, nem a szakmádnak megfelelő területen nem akarsz próbálkozni? Próbálkoznék én, de vagy túlképzett vagyok, vagy egyáltalán nem értek a dologhoz. Bármennyire is szeretnék, nem lehetek mérnök, mert teljesen alkalmatlan vagyok a feladatra… Meg egyébként is, nem azért tanultam, hogy recepciós legyek, azt maximum külföldön vagyok hajlandó. Ügyfélszolgálatos meg azért nem lehetek, mert nem tudok elég jól németül. Értsd: nem beszélek anyanyelvi szinten.
Menj el egy állásbörzére! Nem rossz ötlet valóban, de nem hiszem, hogy sokra megyek vele. Próbáltam már, nem jött be. Persze ha budapesti lennék, egyszerűbb lenne, de vidékről felutazni nem két fillér.
Legyen ütős az önéletrajzod! Ütősnek elég ütős, de multinacionális tapasztalat nélkül mit sem ér. És ez visszavisz a második ponthoz. Hiszen elutasításom egyik oka a multis tapasztalat hiánya, és mivel állami területen van, ezért igazán pályakezdőnek sem számítok…
Mindezeket olvasva persze úgy tűnhet, hogy keresem a kifogásokat. Meglehet. Számomra ezek mégis nehézségek is egyben. Nehézségek, amikkel minden nap, míg keresem, kutatom azt a bizonyos állást, meg kell küzdenem.
Mégis muszáj hinnem, hogy egy nap, (talán azon a napon, amikor kitör a világbéke, de azért remélem előbb) lesz egy olyan vállalat, amelyik elhiszi nekem, hogy képes vagyok multinacionális környezetben is teljesíteni. Addig marad a remény, nekem is, és minden sorstársamnak.
