A visszajelzés hatalma
Mai bejegyzésemben a visszajelzésről szeretnék pár gondolatot megosztani veletek. Ez az a téma, ami nagyon fontos, és sajnos az a tapasztalatom, hogy az elutasításban részesülő jelöltekkel szemben a nem kívánatos és a nemszeretem kategóriákba tartozik.
Pedig pont ebben az esetben kellene a leginkább figyelni rá. Hiszen a kiválasztásban dolgozó „szakembereknek” profi módon kellene visszajelezni, akkor is, ha negatív hírt kell közölni az álláskeresővel.
Egy szervezet sikere vagy kudarca bizony attól függ, hogy milyen embereket alkalmaz. Szaktudásuktól és személyiségüktől. Hogy miért fontos ez egy elutasított jelölt esetében? Azért fontos, mert ha jelenleg nem is, de később még szükség lehet arra a munkaerőre, akit most elutasítottak. Arról nem is beszélve, hogy manapság egy cég hírneve nagyon fontos, hogy jó legyen, hiszen sok munkakör esetében küzdenek a betöltés nehézségeivel. Ha egy cég rosszul kezeli az elutasítást, és alaptalan, netán bántó visszajelzést ad egy-egy potenciális, de jelenleg elutasított munkatársnak, akkor előfordulhat, hogy a csalódott emberek a cég rossz hírét keltik.
És ki menne dolgozni egy olyan helyre, ahol nem bánnak tisztességesen az emberekkel?
Ha elvárás a jelöltekkel szemben az empatikus készség, az, hogy kellő szociális érzékkel tudják kezelni az egyes munkahelyi szituációkat, akkor talán nem lenne olyan nagy kérés egy-egy munkáltatótól sem, hogy tanuljon meg tisztességesen, nem bántó módon visszajelezni, ha elutasításra kerül a sor.
Hogyan kell ezt csinálni? Asszertív módon, én üzenetekkel. Hogy miért? Mert egy elutasítás mindig minden esetben megrendíti az álláskereső bizalmát. Ez az időszak senkinek sem könnyű, és hiszem, hogy lehet úgy megfogalmazni a kritikát, hogy az építő jellegű legyen, és nem lélekromboló.
És hogy mit jelent az asszertív kommunikáció?
„Az asszertivitás egy önérvényesítő magatartásforma. Olyan kommunikáció, amelyből a kommunikációs felek nyertesen kerülnek ki. Mindketten. Asszertív kommunikáció során úgy érvényesítem az akaratomat, hogy azzal nem bántok meg senkit, és hozzásegítem a partneremet ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek. Egy olyan szemlélet tehát, amelyben nincsenek vesztesek, mindenki győztesen kerül ki a helyzetből. Az asszertivitás remek konfliktuskezelési eszköz is, de ha megtanultuk alkalmazni, a mindennapi életünk részévé válhat, konfliktusok nélkül is.” forrás: https://menekuljelore.hu/blog/60-legy-asszertiv
Asszertív, emberi módon bármit vissza lehet jelezni, és igen, el lehet mondani az igazságot. Nem kell mondvacsinált indokokat kitalálni, miszerint nem vagyok elég motivált, vagy kellően lehengerlő…
Könnyű rátolni a felelősséget a másikra, és mint Pilátus mosni kezeinket. Én azonban úgy gondolom sokkal tisztességesebb elismerni, hogy pl. per pillanat nem ilyen kompetenciákkal rendelkező embereket keresünk, és a felvételi eljárás célja inkább az volt, hogy tehetségeket gyűjtsünk. Jó képességei vannak, de inkább olyan embert keresünk, aki hosszabb távon gondolkodik ebben a munkakörben. Vagy: sajnáljuk, de a tény, hogy nincs jogosítványa és vezetési gyakorlata nekünk gondot jelent… stb…
A sort még hosszan lehetne folytatni, és igen, ezek között az asszertív és udvarias megoldások között is lesznek, lehetnek klisék, és sztereotip mondatok, de mégis az eredmény az, hogy az elutasított jelölt mégsem lelkileg összetörve, és megalázva veszi tudomásul a szervezet döntését. Így nem egy időzített bombát kapunk eredményül, hanem egy olyan embert, aki hatékony módon tud tanulni a kudarcából.
