A végtelenbe, és tovább!
Kis számadás, mivel közeledünk az ezer like-hoz! Bizony! Közel három éve írom, és közel három éve olvassátok lelekesen a blogomat. (október 30án lesz 3 éves az oldal)
Sok-sok bejegyzés született ezalatt az idő alatt. Összesen 81, amiből hármat „vendégíróknak” köszönhetünk.
A témák is válatozatosak voltak, a teljesség igénye nélkül ime néhány: a blogon olvashattok álláskereséssel kapcsolatos írásokat, tippeket az önéletrajz íráshoz és gondolatokat az önéletrajz írásról, könyvajánlókat, szervezetfejlesztéssel, coachinggal, önismerettel, a generációkkal kapcsolatos bejegyzéseket, gondolatokat a kiválasztás menetéről, a toborzásról, és a közösségi médiákról.
A témák feldolgozása, átgondolása és újragondolása a saját személyes szűrőmön keresztül történt, gondolataim mindig azzal kapcsolatosak, amik éppen akkor, éppen az aktuális bejegyzés megírása körül, közben történt velem.
Bevallom kezdetben saját magam népszerűsítése miatt kezdtem el írni a blogot, és azért, hogy pluszpontokat kapjak (megjegyzem nem igazán sikerült), saját álláskeresésem során. Mára azonban a sok pozitív visszajelzés, és az érdeklődés, a ti érdeklődésetek fokozódása miatt, már inkább hobbivá, egyfajta szakmai fórummá vált, ahol megoszthatom gondolataimat, érzéseimet, véleménymet a HR világáról, a szervezetfejlesztés világáról munkapszichológusi, pszichológusi szemmel.
Ezért a cím is: HR és pszichológia
És ha megengedtek, megosztok veletek még néhány számot, egy két adatot, érdekességet a Facebook oldalról:
Az oldalt kedvelők 85 %-a nő, és 14% férfi, többségében Budapestről, (a második és harmadik helyen Debrecen és Veszprém végzett) és a 24-44 éves korosztályból kerül ki.
Összes like a mai napig 983.
A legtöbb like-ot kapó cikk eddig ez volt: Hatékonyságnövelés, nem öncélú változás: avagy nézzük meg közelebbről, mi is az a coaching (225), de azért sok másikra is büszke vagyok.
Népszerű volt az Álláskeresés a Linkedinen? Lehetséges? Lehetséges! című bejegyzésem is, illetve az amelyik a pozitív visszajelzésről vagy a generációkról szólt.
Szerettétek olvasni a személyesebb jellegű írásaimat is, melyek pl. a táncról, a stresszoldásról, vagy az énidőről szótak. Bevallom, én is szerettem írni őket. A mai napig nagyon jó érzés ennyi emberrel megosztani a gondolataimat, érzéseimet, sikereimet, csalódásaimat.
Köszönet nektek, mert nélkületek nem működhetne az oldal. Köszönet a likeokért, a hozzászólásokért, a megosztásokért, és hogy jelen vagytok az oldal életében, és olvassátok, elmélyültök benne. Nélkületek nem tartanék itt.
Hiszen tudjátok: „Ahhoz, hogy a könyv befejezett legyen, Te kellesz Olvasó.” (Kosztolányi Dezső)
