A semmittevés művészete
Ismeritek azt, amikor szegény kolléganő, vagy kolléga nagyon leterheltnek látszik, folyton arról panaszkodik, hogy el van havazva, és hogy semmire sem jut elég ideje, pláne arra nem hogy egyszer utolérje magát. Később aztán, ha valakinek helyettesítenie kell, kiderül, hogy semmivel sincs több dolga, mint másnak, sőt, csak nagyon jól ért ahhoz, hogy látványosan művelje a semmit.
Ilyenkor mindig elkezdem nagyon irigyelni ezeket az embereket, mert sajnos én erre sosem voltam képes. Nem tudom, ők hogyan csinálják, de mikor kiderül a „titok” nekem mindig az az első gondolatom, hogy lenne mit tanulnom tőlük.
Azon túl, hogy valljuk be, hosszú távon idegesítőek lehetnek, azért figyelemre méltó, az a tény, hogy milyen sikeresen hívják fel magukra a figyelmet, közben pedig sokáig nem tűnik fel senkinek, hogy valójában nem értékteremtő a munkájuk. Mégis minden elismerést és támogatást megkapnak. Valahol, amellett, hogy bosszantó tud lenni, ez ezért zseniális, nem?
Miért gondolom ezt? Nézzük meg közelebbről, hogy milynek ezek az emberek! Sok rossz tulajdonságuk mellett kellően magabiztosak, tisztában vannak önnön fontosságukkal, és meg vannak az eszközeik arra, hogy nélkülözhetetlenné tegyék magukat. Esetleg jó előadók is, bár azt hiszem, ez nem feltétlenül része az alapcsomagnak.
Ezek azok a tulajdonságok, amiket szívesen eltanulnék, és azt hiszem, nem tévedek nagyot akkor, ha azt mondom, mindenkinek hasznára válnának. Hiszen ha ezek mellett a tulajdonságok mellett még értékes emberek vagyunk és hasznos tagjai a munkatárak közösségének, avagy a társadalomnak, akkor nyert ügyünk van. Máris eséllyel indulhatunk az elnökválasztáson. (Ja, nem, az nem itt van.)
Összegezve, azt gondolom, hogy a hozzám hasonló, magukat értékesnek tartó emberek rengeteget meríthetnek a hivatásos semmittevők mindennapjaiból. Ha más nem tapasztalatot.
Én azt mondom, érdemes nyitott szemmel járni a világot, felvállalni azt, akik vagyunk, tanulni a hibáinkból, és ellesni másoktól az érvényesülés praktikáit! Így a számunkra idegesítő helyzetből is kihozhatjuk a legjobbat. Ez pedig már szemléletváltás és a virág öntözése.
