A megfelelő embert a megfelelő helyre
Egszerűnek hangzik igaz? Mégsem az.
Sokszor maguk a munkavállalók sem mindig tudják mit is szeretnének. Ebből is látszik, hogy ez a kérdés nem csak a munkáltatóknak lehet bonyolult.
Mai világunk pedig kellően bonyolult ahhoz, hogy az ilyen típusú döntések senkinek se legyenek egyszerűek. Sokszor elfogadunk olyan állást is, ami ugyan nem álmaink pozíciója, de látunk fantáziát, lehetőséget benne, hogy mintegy ugródeszkának használva a segítségével, a munka során kialakított kapcsolatokkal és ismeretségekkel eljutunk a célunkhoz.
Na, de nézzük meg az érem két oldalát. Mi van akkor, ha nem a megfelelő ember van nem a megfelelő pozícióban? Rosszabb esetben bizony komoly galibát okozhat. Fontosabb pozíciók esetén nem csak arról van szó, hogy lassan halad a sor a pénztárnál, vagy, hogy bizonyos dokumentumokat még egyszer ki kell nyomtatni, hanem arról, hogy a munkatársak frusztráltabbak lesznek, fokozódik a stressz, több hibát vétenek, nőni fog a fluktuáció és rossz hírét is kelthetik a vállalatnak. Enyhébb esetben egy olyan alkalmazottunk lesz, aki ugyan teszi a dolgát, de semmivel sem többet, nem fog bennmaradni késő estig, hogy befejezze az adott munkát, hanem a munkaideje végén egyszerűen kiesik a toll a kezéből (ezt lehet képletesen is érteni) és hazamegy.
Ha belegondolunk ez nem is annyira rossz, mert legalább nem lesz munka-alkoholista az illető. Fizetést is kap, és ellehet egész nap valahol, és még nem is unatkozik olyan nagyon….
Na, jó, azért ez mégsem annyira jó… legalábbis hosszú távon biztos nem. Főleg ha az illető az Y, vagy netalán már a Z generáció tagja.
Hogy miért? Az ok nem is olyan bonyolult, és szokás szerint a részletekben rejlik a turpisság. Ezekkel a folyamatokkal ugyanis, melyeket munkavállalónk él át, elindulhat egy negatív dominó effektus, ami akár profitkiesést is okozhat a cégnek. Nem kellemes állapot.
Hogyan lehet megelőzni? A megfelelő ember kell a megfelelő helyre tenni. Azonban ahogy ezt a cikk elején már írtam, nem olyan egyszerű feladat. Mégsem szeretnék senkit elkeseríteni, mert hiszem, hogy nem is olyan nehéz megtalálni a „kiválasztottat.”
Kell hozzá egy jó szakember, aki ismeri a kiválasztási módszereket és jól is használja őket, aki meg tudja állapítani, hogy melyik helyzetben mit érdemes alkalmazni. A jelölt oldaláról pedig kell hozzá egy nagy adag önismeret, hogy tudja azt, mit szeretne, és hogy legalább alapszinten ismerje a saját képességeit, és hogy mivel lehet motiválni.
És még egy fontos dolog: Nem vezet jóra, ha a munkavállaló számításai csak részben válnak be. Azaz megfelelő számára az adott pozíció, de nem jelent elég kihívást, nem lát jövőt benne, ráadásul bizonyos készségeire, pl. latin, francia vagy spanyol nyelvtudás, nincs szükség. Ez hosszútávon elégedetlenséget és kiégést is okozhat, valamint további negatív hatásokat, (hibák számának megnövekedése, rosszabb esetben munkahelyi balesetek stb…) amik a céget is érinthetik.
Minden egyes munkaválalló kiválasztásakor figyelembe kell venni minden lehetséges tényezőt, ami fent felsorolt problémákat okozhatja, mert ha bármelyik hosszú távon fennáll, a végeredmény nagyon nem lesz szép. Frusztált munkaadó, frusztrált munkavállaló, csökkenő produktivitás, rossz közérzet... (a sor sokáig folytatható)
Ha viszont minden feltétel adott, és a csillagok állása is megfelelő, akkor elképesztő eredmények születhetnek. Elégedett és motivált munkavállaló, jó munkahelyi légkör, egészséges szervezet.
És rá sem lehet ismerni a korábban motiválatlan, alig teljesítő alkalmazottra. Lesznek céljai, motivációja, és érdekévé válik, hogy sikerre, vagy legalábbis előrébb vigye a cégét.
Ezért mindenkit bíztatok (most engedjétek meg, hogy munkavállalói oldalról, a munkavállalók szemszögéből beszéljek), hogy találja meg azt a helyet és azt a lehetőséget, ami neki való, amiben sok fantáziát és főként jövőt lát. Ha ez megvan (és hiszem, hogy meg lehet találni, nem lehetetlen), akkor még az ég is kékebb és a nap is szebben süt. Hiszem, sőt tudom, hogy így van.
