Az álláskeresés tényleg olyan mint a randizás?
Igen. Elsőre meredeknek tűnhet ez az összehasonlítás, de ha jobban belegondolunk, szerintem igaz. Egy ismerősöm fogalmazott találóan: miszerint az álláskeresés olyan mint pasit keresni... és tényleg: ha állást kerestek, az sokszor egészen olyan élményben van részetek, mintha randiznátok.
Ha belegondoltok, mi történik ha pasizni, vagy csajozni akartok? Keresgéltek, felméritek a választékot, személyesen, vagy online. Felméritek hogy ki mit tud felmutatni, megmutatjátok nektek mitek van, igyekeztek a legjobb formátokat hozni, aztán kipróbáltok egy két lehetőséget. Ha kölcsönös az érdeklődés találkoztok, egyszer, kétszer, hároszor. Megismeritek egymást, felméritek egymás igényeit, erősségeit, gyengeségeit, és szép lassan kiderül az is, hogy ki mit próbált szépíteni. Nem ez még nem a teljes, és kendőzetlen valóság, hanem csak azok a kis apró dolgok, amik a személyes találkozáskor kiderülhetnek. Nem is olyan magas, esetleg kicsit idősebb, nem is igazi az a Rolex...
Ha ezek után továbbra is úgy döntötök szimpatikusak vagytok egymásnak, akkor belevágtok. És persze utána derül ki, ki milyen is valójában.
Hát nem ilyen az álláskeresés is? Először felméritek a kínálatot, jelentkeztek, az önéletrajzotokban megmutatjátok a legjobb oladalatokat, elmentek interjúra, és ha kölcsönösen szimpatikusak vagytok egymásnak akkor belevágtok. Felvesz a cég, és ti elkezdtek dolgozni. És ekkor derül ki, hogy csilli-villi ajánlat és ígértek mögött mi is a valóság.
Amikor először belegondoltam, milyen hasonló is a két dolog, igazi AHA élményem volt. Elképesztő mennyire igaz, és mennyire találó ez az összehasonlítás. Akár randizgatunk, akár álláskeresünk a két szereplő, vagy a kár több is, igazi pávatáncot jár egymás körül. Mindenki igyekszik a legjobb, legvonzóbb oldalát mutatni, azért hogy minél inkább meggyőzzük egymást, mi összetartozunk.
Tudom, hogy a két esetben a motiváció teljesen más, de végeredmény, és maga a folyamat nagyon is hansonló. Ha belegondoltok ez nem is olyan meglepő. Emberek vagyunk, emberi módon viselkedünk.
Bármennyire is gépesített már a világunk, azért toborzást és kiválasztást még mindig emberek végzik, és emberek döntenek arról kit vesznek fel, és kit nem.
Emberek lévén, szeretjük a rituálékat, amik segítenek nekünk eligazodni egyre bonyolultabb világunkban, így nem is olyan nagy csoda, ha életünk sok területén találunk találó párhuzamokat. Sőt, továbbmegyek: nem az élmény az újdonság, hogy létezik a párhuzam, hanem az, ha ezt fel tudjuk ismerni. Ez az, ami valódi AHA élményt okoz.
Az AHA élmény pedig csak az első lépés ahhoz, hogy a már felismert jelenséget alakítani is tudjuk, úgy ahogy nekünk tetszik.
